Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik, szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye." (József Attila)

 

 

 

irgalom.png

 

IRGALOM

 

A  mázsás teher alatt

megroppant a gyenge lélek,

és egy hajszálon múlt,

hogy véget ért egy fiatal élet.

A jajkiáltás süket fülekre talált,

elnémult a száj, szorosra zárt.

Rétegenként rakódott le

a sok gőgös  és bántó szó,

törhetetlen páncéllá lett,

 ami megvédte, de kint maradt a jó.

A megmásított történések,

az átlátszó, hazug mondatok,

lassan hihetővé tették,

ő hitvány és konok.

Nőttön-nőtt a teher,

hátán hatalmas lett a púp,

elbírja ő, mondogatta,

és az omladozó falat

megvédte a gyenge zsúp.

A zsigereibe oltott felelősség

nem hagyta, hogy meneküljön,

tán ingatag és gyáva is  volt,

belsője súgta, tűrjön, tűrjön.

 

De hirtelen összedőlt a fal,

a romok alól  már

csak sóhajokat hall.

 

Most leróhatná adósságát,

de gyűlöletforintja nincs,

kipotyogtak  erszényéből

a közönyfillérek is.

 

 

 

 

eber-alom.jpg

 

ÉBER ÁLOM

 

Talán nem is valóság volt,

csak pillanatnyi látomás, 

fénylőn átsuhanó árnyék

örökké hunyorgó lelkén.

Megmelengette, dermedt

tagjaiba lassan visszatért

az élet, és  rég néma

ajka vidám dalra fakadt.

Szürkülethez szokott szeme

csodálta  a napfelkeltét,

újjászületett, mint tavasszal

a téltől haldokló erdő.

A nyár tündöklő izzása

felszította vérét,

és élt, ismét élt.

 

Jött  az ősz. Szürke felhőivel

száműzte  a tiszta kék eget,

fagyos széllel dermesztette

lelkét és vérét.

 

Rádöbbent,  hogy az idő

és  a sors  dönti el,

ki mikor kopogtat,

mikor köszön  el.

 

 

 

ne-higgy-nekem.jpg

 

NE HIGGY NEKEM!

 

Ne kövess,

ha selymes fű ígéretével

virágzó rétre csallak.

Ingovány lesz az,

kénes bűze fojtogat,

őrületbe kerget,

majd magával húz

a mélybe.

Ne repülj velem!

A felhőkhöz érve

szárnytollaid kitépem,

s rémült  sikollyal

zuhansz

a megsemmisülés felé.

Ne higgy nekem,

ha csókot, mámort

ígérve megölellek,

kígyó szorítása lesz az,

görcsök közt,

verejtékben úszva

löklek vissza a valóságba.

Ne higgy nekem,

ha a rideg szürkeségből

hozzám menekülsz,

hűséget, vigaszt várva,

beszéljek bármit,

ne higgy nekem!

Ne higgy nekem,

enyém a sötétség  országa,

éjedet ellopom.

Csalfa vagyok.

Ne higgy nekem!

 

 

 

 

 

 

 

 

 




 

 

anya1.jpg


              Gábor fiam további fotói:   

              http://www.pentaxphotogallery.com/artists/g%C3%83%C2%A1borudvari