Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Karcsi (Na ki alszik éjszaka?)

2011.09.13

 

ordog2.jpg

 

 

Karcsi, miután két foga bánta a kolbászt és azt is megtudta ki tette bele a drótot, egyre jobban neheztelt Katira. Az ellenszenv kölcsönös volt, s így fokozatosan mérgesedett a helyzet. Karcsi reggelente, amikor a művezető megérkezett, már az ajtóban állva várta, és nagyokat hadonászva magyarázott neki.
A főnök kedvelte a lányt és meg volt elégedve munkájával, de egy ideje sokszor nézett furcsán rá, főleg éjszakás műszak után. Kati nem értette a fürkésző pillantások okát, hiszen a kiadott munkát elvégezte, a gép és környezete rendben volt, akkor vajon mi lehet a baj?
Következő héten, amikor délutánosok voltak, két óra előtt összehívta a csoportot a főnök, és mindenki előtt letolta a lányt, amiért éjjel rendszeresen alszik, a géprongyok tárolására használt nagy ládában. Persze ebből semmi sem volt igaz, de hiába bizonygatták a srácok is az ellenkezőjét.
Kati elkeseredett. Biztos volt abban, hogy ez csak Karcsi műve lehet, és azon törte a fejét, hogyan tudná bebizonyítani a főnöknek, hogy ő nem alszik az éjszakai műszak alatt.
   Pár nap múlva kész volt a terv, már csak arra kellett várni, éjszakásak legyenek, s a férfi elvonuljon aludni, hisz pont ő volt az, aki szinte rendszeresen végigaludta az éjszakát. Izgalmas várakozással teltek a napok. Eljött az éjszakás műszak. Egy óra tájban Karcsi sunyítva oldalgott a szomszédos kovácsműhely felé. Már jóízűen hortyogott a kis kemence melletti padon, amikor a lány utána osont. Elővette zsebéből azt a kis dobozt, amit pár napja vásárolt. A sárga dobozban lisztfinomságú grafitpor lapult. Óvatosan közelebb ment, és fújni kezdte a grafitport az alvó Karcsi arcára. A finom grafitpor lassan koromfekete réteget vont az izzadtságtól nyirkos arcra.
Karcsi hajnali fél öt körül megjelent a műhelyben és fergeteges elánnal nekifogott a söprögetésnek. Amikor a srácok észrevették, s meglátták égővörös haját, koromfekete arcából kivillanó szemeit, hasukat fogva bújtak gépeik mögé, nehogy Karcsi észrevegye, mi is a tárgya a hirtelen kerekedett jókedvnek. Mindenki tudta mi történt és azt is, miért.
   Karcsi serényen takarította a járóosztály olajos betonját, amikor a művezető megérkezett. Minden szem rászegeződött, és a gesztikulálva magyarázó Karcsira.
A takarító láttán döbbenet ült ki a főnök arcára. Nem tudta hirtelenjében mit is mondjon, kis időbe telt, mire rájött, mi történhetett itt az éjszaka. Ekkor cinkosan Katira pillantott, a fekete képű férfit pedig behívta az irodába. Az ballagott is szolgálatkészen, gondolván, valami információt akar tőle a főnök. A művezetői iroda sarkában egy mosdókagyló állt, felette egy igen nagy tükörrel. A főnök kérdezgette Karcsit az éjszaka történt dolgokról, és arról, aludt-e Kati az éjjel, de közben igen nehezére esett visszatartania a nevetést. Karcsi persze bizonygatta, hogy a „jány” aludt megint, esküdözött, bizony ő igazat mond. A főnök megdicsérte, majd megkérte, ugyan adja már oda a törölközőt a mosdóról. A férfi ugrott, nagy örömmel akasztotta le a törölközőt, és szinte automatikusan nézett a mosdó feletti tükörbe. Lába a földbe gyökerezett, nyakán kidagadtak az erek. Amit látott, minden képzeletét fölülmúlta. Egy vörös hajú, koromfekete, fehér villogó szemű, foghíjas ördög vicsorgott rá a tükörből.
Ekkor a főnök már mellette állt, és fülig érő szájjal kérdezte: na, ki alszik éjszaka?