Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vihar

2011.04.02

  

 

eg-es-fold.jpg

 

 

Hegy fölött a szürke felhők,

vértes, morcos katonák,

dagadó mellük vértjein

megcsillan a  napsugár.

Riadót fúj a bősz sereg,

széllel nyergelik lovaik,

 lecsapnak a fellegek,

tépázva a fák  lombjait.

Erős vitézek, marconák,

kezdik az erdő ostromát,

sír és jajong a sok levél,

aprónép esd kegyelemért.

Ám erősek a büszke fák,

(hajladozva, viaskodva)

állják a vihar rohamát.

Dúl a csata, süvölt a szél,

még a föld is beleremeg,

szélparipán fehér tajték,

az égből könnyek peregnek.

Elfogynak a zápor-könnyek ,

eloszlik a viharfelleg,

a szürke had visszavonul,

a tájra szikrázó fény borul.