Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kínzó játék

2013.12.15

 

tuz.jpg

 

 

„Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész.”

Saját magamtól félek, rettenet,
mi lesz, ha ezt nem csak képzelem,
s mit énem bent titokban rejteget,
az átkom, szabadon engedem.

Ha gyilkossá válna szenvedélyem,
hajtana, űzne, mint a véreb,
milyen mámoros, vad kéjjel nézném,
amint cibál és ontja véred.

Eddig engem űzött kiéhezve,
most téged mar, roppantja csontod,
cafatokban lógsz majd, lelked tépve,
pont azt mint én, s pont úgy sikoltod.

Futnál te is, ha vicsorogna rád
a felemésztő, maró éhség,
csalétked elé hiába dobnád,
rád rontana a gyilkos rémség.

Tudom, kínomnak sosem lesz bére,
önmagamtól félve szeretek,
képzelődtem, játszottam, de vége,  
ma már a játékban sem hiszek.

Az idézet Pilinszky János: Ne félj című verséből való.