Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mindent Semmiért

2013.02.03

 

mmmm.jpeg

 

 

Hogy döbbenetes megértem,
s való, igaz,
ha én kellek, léted legyen
önpusztítás, vagy majdnem az.
És a külvilág sem érdekel,
- avagy a szabályok mit kérnek-
s ne mondják meg a törvények,
hogy örüljek,
magamnak én parancsolok,
nem kötnek emberi fékek.


Ha magadra gondolsz, nem szeretsz,
nem vagy enyém,
míg csak birtokolni akarsz,
a megkötő béklyóm is lehetsz.
Szent szövetség, mégis, nekem
több kell: Semmiért Egészen.
Két akarat bősz párbaja,
s minden más még,
én többet várok tőled, azt,
hogy létem mozgatója légy.

Tartok a világtól, beteg
s fásult vagyok,
akarlak így is, de lehet
bizalmam már rég elhagyott.
Hogy minden kételyt, gyanakvást
eloszlass, nem ajánlok mást:
Mutasd, hogy minden hidegen hagy,
az alázat
boldoggá tesz, s a kedvemért
e világnak fordítottja vagy.

Ha lesz is, csak egy árva perc,
csakis neked,
mit arra fordítani mersz,
hogy sajnálod önnönmagad,
míg nem vagy a számomra bábu,
míg nem vagy több, mint olcsó áru,
jellegtelen, tucat, selejtes,
tömegkacat,
míg nem vagy jobb és különleges,
én nem engedem, hogy elérhess.

Kit törvény óv, azt embertársnak
elviselek,
törvényen kívül, mint az állat
küzdj, ha akarod: szeresselek.
Mint a fény, ha letakarom,
halott légy, ha azt akarom,
hallgass, ne könnyezz, függésed
észre ne vedd,
s én magammal megbeszélem,
hogy megbocsásd önzésemet.

 

Szabó Lőrinc: Semmiért Egészen, evokáció