Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zárszó

2013.12.06

  

1208867_632368666803067_1466681050_n.jpg

 

  

„Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban: „
eget ostromolni és poklot járni,
még eddig nem sikerült, csak topogtam.


Kétkedem, kihalt ez a végtelen tér,
jár itt más is, s ha jár, miért bujdosik?
egy hangra, jelre várni mondd, meddig ér,
vak hitem véges, lelkem öklendezik.


Eloszlatni rég nincs mód kételyeim,
marad az álom, a csaló képzelet,
amely a torz valóval szertefoszlik.


Beletörődtem, tűröm bilincseim,
magamra én mondok rég ítéletet,
vagyok a kulcs, a zár, s ajtó, mi nyílik.

Folytassa-pályázat , az idézet Babits Mihály: A lírikus epilógja című verséből való