Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A patak álma

2011.06.27

 

tenger.jpg

 
 
 
Hegy tövében, kis barlangban,
bővizű forrás fakad,
apró érré alakulva
a felszínre tör utat.
Ráköszön a kéklő égre,
napsugárra rákacsint,
szelíd dombok bokrai közt
lankás  völgybe letekint.
Csodálkozik sok mindenen,
álmélkodik a színeken,
és már odalenn a völgyben,
patak csobog csendesen.
Kíváncsian folydogálva
egy kis malomhoz ér,
hol épp őröl dudorászva
egy szép molnárlegény.
"Segíts nekem kis pajtásom,
hajtsd a malmom kerekét,
őröljünk meg jó sok búzát,
hogy sülhessen friss kenyér!”
"Persze-persze, hogyne molnár,
hajtom én kis malmodat,
látod immár széles lettem,
vizem is jól felduzzadt.”
Munka után rohan tova,
vele tart pár  cimbora,
sásnak-nádnak, halacskáknak
lett ő védő otthona.
Tovább folyik hömpölyögve,
és hajók szelik habjait,
büszke szíve dédelgeti
nagyratörő álmait.
Tenger az ő kívánsága,
oda hívja, űzi vágya,
belefolyni, eggyé válni,
habjaival ölelkezni,
Tarajos hullámot vetni,
haragos, majd szelíd lenni,
simogatni a homokot,
ostromolni sziklát, nagyot.
Zúgás hallik. Ó Istenem!
"Megérkeztem tengerem!”
Elérte végre vágyait,
ám elvesztette álmait.
 
 
 

 

 

A mappában található képek előnézete A patak álma