Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Égi bálterem

2015.06.14

10628624_688105014611508_7562551426786455805_n.jpg

 

Istenem, mily’ gyorsan  repülnek az évek,
egykor hamvas bőröm, ráncossá vált, aszott,
a boldog pillanatok  ritka vendégek,
hűséges társam egy csillagra utazott.

Sötét az éj, ismét az eget kémlelem,
talán  nevemet suttogja, hívón  kutat,  
kérlek Mindenhatóm, azt még add meg nekem,
hogy megleljem a hozzá vezető utat!

Tudom jól, hogy vár rám, ifjan  és délcegen,
úgy, mint azon az első holdfényes bálon,
arra kérlek  Uram, add, hogy ez így legyen,
nem kell más, ez a vágyam, egyetlen  álmom.
 
Visszatérnek a rég elmúlt boldogságok,
s újra átélem, milyen volt a szerelem,
ha egyszer a fénylő felhők közzé szállok,
s megnyílik ott egy csillagfényes bálterem.