Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Félelmek

2015.11.23

 

205377_626066497_big.jpg

 

 

Az éj itt lopakodik a téren,
a Hold sötét felhők mögött kutat,
félelmeim már bennem keringnek,
megtalálva a rést, a kiutat.
Vajon mik ők? Bűnök, tévedések,
döntések maró sava gyomromban,
emésztetlen órák, történések,
melyeket oly rég hordok magamban.
Tán ebként kéne elbánnom velük,
s tépni, marni a kínzó koloncot,
és lerázva, rohanni veszettül,
nem látni az odadobott csontot.
Nem teszem, valami még visszafog,
egy kódolt, ősrégi intés szava,
-ne hagyd el ólad, lerágott csontod-
másnak kolonc lennél  , kivert kutya.