Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kételyek

2014.10.10

 

 

ketelyek-kep.jpg

 

 

Egy éjsötét maggá vált szobám,

ízes, lédús hús, aszalva rég,

hogy magam akartam: mondhatnám,

vádaskodnom merő dőreség.

Talán ha a redőnyt felhúznám,

s szemem a fényre sem lenne rest,

lehet, hogy ámulnék, ha látnám,

mit a hajnal a falakra fest.

De most itt vagyok, így jó nekem,

valaki súgta, zárd be magad,

nem értették a kétkedésem,

védtelen voltam, céltábla csak.