Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kintorna

2012.02.24

 

madar1.jpg

 

 

Álmos hajnal köszön,
új nap fészkelődik
küszöbömön.
Szélesre tárt ablakomon
szabadon engedem
kilélegzett álmaim.

Szeretem az éjszakát,
az álmatlan álmok
otthonát,
a redőny résén beszűrődő fényt,
a kíváncsian pislogó utcai
lámpát.

Éjjel végre vágtathatok,
nem köt béklyó, nincs rongyosra
tépett kötél.

A párkányon fecsegő
madár gúnyol:
Tekerd csak azt a nyekergő,
ócska kintornád!

Pedig szórtam neki magot bőven.