Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kirakat

2011.09.27

 

kenyer.jpg

 

 

Fő tér, úgy este hét,
anyóka bámulja
kirakat üvegét.
Kopott ruháján
csillan lámpafény,
haja hófehér.
Tanakodik, mit tegyen,
bemenjen?
Pénze nincs elég.
Szeméből könny csorog,
az üveglap mögött
sok friss kenyér ont
nyálfakasztó illatot.
Már mozdul lába,
apró test mégsem indul el,
csak néz, s nagyokat nyel.
Az üveg túloldalán 
egy férfi áll,
látva az anyót,
szép, meleg szemére
párafelhő száll,
már viszi ki sietve
a legszebb cipót.
Az anyó összerezzen,
riadt madáré szeme,
Szól a férfi: jó szívvel adom ám,
hisz pont ilyen lenne,
ha élne,
az én nagymamám.