Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rémület

2014.04.24

 

ar.jpg

 

 

Ajkamra kövül a szó,
ködként terül agyamban
a gondolat.

Félelmem álmot üldöz,
gúzsba köti lelkemet
az iszonyat.

A kormos éj gyászt jósol,
tenyeréből a homok
rég kipergett.

Rémület csüng a falon,
hajnal csorgó vére sem
hoz enyhülést.

Az első fénysugárban
fogyó árnyékom bámul,
szánalmasan.