Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az én koromban

2014.09.12

imagesihizo.jpg

Az én koromban
fáradnak a percek,
a hónapok szöknek,
illannak az évek.
Recsegnek a csontok,
a séró egyre gyérebb,
gyakran kitol velem
Alzi, a fránya német.
Tipródom a boltban,
mit akartam vajon,
jesszus, merre, hol van,
megint nem találom.
Ha majd hazaérek,
eszembe fog jutni,
nem szeretlek téged,
emléklopó Alzi!
Az én koromban már
toporog az élet,
sokszor az is öröm
ha a szomszéd vénebb.
Boldogsággal tölt el,
az a csodás pillanat,
ha harapás után,
a protézis bennmarad.
Az én koromban már
áldás minden óra,
jobban vágyik a szív,
egy megértő szóra.