Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Petra, a tetoválóművész

2013.02.03

 

t7939_c_11_cu5_0.jpg

 

 

Petrához megyek,
ölembe fészkelődik,
„van tetkód, mama?”
csacsogva érdeklődik.
„Nincs szívem, az nem ilyen
öreglányoknak való,
nem szeretem a tetkót,
s nem kell csüngős fülbevaló.”
Gondolkodik „ sebaj mama,
ha felnövök, tetováló
művész leszek,
rád ilyen tetkókat teszek”,
s előkerül pár papírból
kivágott színes figura.
Hm... mit mondjak,
arcomon széles vigyorral
elképzelem magam,
nyolcvanévesen, ráncosan,
kitetoválva csillaggal,
delfinnel
és rózsaszín barbival.