Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Őszi séta

2015.10.26

15263777.jpg

 

 

Kószálok, gyűrött lelkem simítani vágyom,
fáradt léptem roppan száradt avarágyon.
Őszi erdőtől várok én megnyugvást,
pedig az ősz hozta nekem a búcsúzást.
Haragudnom kéne, de nem teszem,
rovom csak magányos utam csendesen.
Ég felé emelt tenyerembe hull egy árva levél,
nem akar földet érni - nálam jobb helyet remél.
Hogy lenne itt jobb helyed, te kis hűtelen?
Jég  uralja lelkem,  csak várok dermedten.
Jobb lesz neked: lent várnak testvéreid,
hamar jön a hó, s majd puhán beterít.
Szállj csak, menj utadra, kis levél,
ringasson még kicsit a hűvös őszi szél.
Fuvallat jő, s ő gyorsan tovalibben,
meggondolta: menni akar, s én elengedem!