Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fogy a tinta

2012.03.12

 thumb-1452674.jpg

  

Életem vonalát
tollam hegye húzza,
idő múlásával
lassan fogy a tinta.

Daloltam én százszor
édes szerelemről
és búról egyaránt,
írtam napfelkeltét,
alkonyt és éjszakát,
tavaszi friss zöldet,
nyári szép pirosat,
őszi tarkát, rőtet,
hófehér havasat.
De az időm véges,
közeleg sötét éj,
hűvösen boruló,
csillagnélküliség.
Sajnálnom itt hagyni,
kedves szeretteim,
erdőm öreg fáit,
igaz barátaim.
Hogy életem mit ért,
már meg sem kérdezem,
tán válaszul kapnám,
szétszórtam, vesztettem.

Üres lesz a papír,
egyre fogy a tinta,
nem írok betűket
hófehér papírra.