Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Monológ testvéremhez...

2013.01.14

 

jegcsap.jpeg

 

 

 

Rég nem láttalak,
hidd el, nem csak
az én hibám,
hogy most nincs testvérem,
s nem ismer
meg az anyám.
Ki, mikor, mekkorát vétett,
ma már kutatni kár,
az emlékek felszaggatása
mindig könnyekkel jár.
Nincs értelme szitkot szórni,
keresni száz indokot,
ha nem nyílik szelíd szó,
ha nehéz azt kimondani:
Te még élsz, hogy vagy, tesó?
Ez az egy mondat
jólesett volna,
bár, a harminchárom évet
semmi nem pótolja.
Fáj, miért is hazudnék,
pityergek, akár egy gyermek,
és újra azt hiszem,
hogy a gólya hozott engem!