Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ösvény

2011.03.06

 

szeretethiany4.jpeg

 

 

 

Bozótos  erdő ösvényén
rőt avar csörgő szőnyegén,
fáradt vándor
koptatja bocskorát.
 
Szemében furcsa tűz lobog,
 űzi őt rejtett utakon,
megy, csak megy az avaron,
kísérője  a néma holdvilág.
 
Kopott tarisznyáját vállán hordja,
tarisznyában minden gondja,
köpenyén múltjának összes foltja,
mégis büszkén, egyenesen jár.
 
Eldugja a múlt  éveket,
megkeresi a fényeket,
vágyik látni a kék eget,
szeretne boldog lenni még.