Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sorsom

2012.05.01

 

bohoc.jpg

 

 

Arra kényszerít a sorsom,
bohócruhában, sárban járjak,
én szállni szeretnék szabadon,
űznek, hajtanak a vágyak.
Nagy terheket görgetek folyton,
mint őrült szkarabeuszbogár,
de ez nekem csak a páncélom,
a lelkem büszke sólyommadár.
Repülök. Zeng és mennydörög,
egy villám a földhöz vág,
szárnyam törött, víz hömpölyög,
sehol egy megmentő faág.
A sár a tollaimra ragad,
magával húz, s nincs szárnyalás.
idelent belőlem nem marad,
csak kigúnyolt komédiás.