Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Emlékezünk

2011.07.11

 

 

emlekezunk.jpg

  

 
Minden csupa-csupa hófehér virág,
s mintha mécsesből állna az egész világ,
lobogva világít sok-sok gyertya,
elment lelkek szeretetének lángja.
Szülő, nagyszülő, gyermek, testvér,
lelkük most hozzánk visszatér,
körülállják ők most az emlékező lángot,
itt vannak, és látják a sok virágot.
Gyertyafüst száll őszülő hajunkba,
mint nagyszüleink keze, cirógatva,
lecseppenő viasz, mintha könnyük lenne,
összes fájdalmuk, szeretetük belerejtve.
Lelkük a miénkkel ismét összeér,
régi szép emléket velünk újraél.
Merengünk fájón, lelkünkből száll sóhaj,
imát mondunk értük alázatos szóval.
Emlékezünk, legördülnek könnyeink,
hiányoztok nagyon elment szeretteink.