Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dr Végh Attila: Nincs menedékem

2014.10.25

 

ljlkjjkj.jpg

 

 

Nincs menedékem, fázom. Kérném, add takaródat,
mert ott fenn az a csillag többé nem melegít már.
Hol van a Nyár, én már csak a végét loptam el innen,
látod, kedvesem, ennyi jutott... bennem boruló lélek.

Arról álmodom én - emlékem megtizedelve -,
jöjj ide hozzám. Vedd el az álmom szép szeletét most.
Hagyjuk az órát, hadd zakatoljon. Mennyire fáj, hűlt
szürke hiányod hajnali csendben, mert takaratlan.

Csillagom elszabadult, nem süt a Nap, beborult.
Láthatod, ennyi a múlt, hűs keze pont idehullt.
Hozd ide, add takaród, mert nekem abban az Új.
Süssön a fény, hol elér, hidd el, ez éppen elég.