Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kamarás Klára: Sorshorgoló

gfgg.jpg

 

Csak szem a szemre, lánc a láncra,
miként sodort a három párka...
Ki munkál, hajszol, mindörökre
sorsunk szívósan ölti egybe.
Tervrajz szerint, vagy ég bolondja
szövi a szálat összevissza?
Nem tudhatjuk, mi lesz belőle,
közülünk kinek van jövője,
kiből lesz bölcs, gazdag, vagy árva,
csak szem a szemre, lánc a láncra...
Oltárra lesz terítő, fényes...
király palástja, széle véres...
vagy lábtörlő dohos sarokba,
aztán a sors szemétre dobja?
Ne nézz előre, ne nézz hátra,
horgolva, szőve, varrva, vágva...
csak szem a szemre, lánc a láncra...
Jaj, aki csak egy szem a láncban,
ne gondolkozzon, hisz bezártan
sodródik sorsa áramában,
és nincs kiút, csak ősi kényszer
megtartani, ne málljon széjjel,
amit a többi összefogna.
Nincs üdvösség, nem jutsz pokolra,
csak ez a szédítő motolla...
s magasztalva, vagy meggyalázva,
csak szem a szemre, lánc a láncra...